17.Lazulás "Vegasban"

Lazulás  „Vegasban”

Sziasztok, itt van a legújabb rész, remélem tetszeni fog...Igaz, egy kicsit hosszúra sikeredett ( bocsi,de nem tudtam visszafogni magam) de azért megéri végigolvasni!!! Ja, és ne feledjétek hogy hamarosan évadzárórész! ( 20.) És még valami... nagyon rég kaptam kommentet, szóval örülnék ha valaki írna hogy jó-e vagy nem az adott rész, mert ha uncsi, akkor nem folytatom. És sajnos az oldal nézettsége sem éri el azt a szintet amelyet szerettem volna, igaz ez az én hibám is hiszen 3 hónapon át nem írtam egy betűt sem, de nyugodtan írjátok meg a véleményeteket!!!
2-3 komment után fogom hozni a következő részt!
Örülnék ha kapnék egy kis visszajelzést! Puszi: Gigi

Nina szemszöge

Haliiiiiiiiiiiiiiiiii! - csörtetett be az ajtón Jacqueline Sashaval a nyomában. Én tulajdonképpen még fel sem ébredtem, hiszen csak dél volt. ( Oké, nekem a dél az korán, mert este alig tudok elaludni ezért mindig nézek valami filmet. Tegnap pl. a  Könnyű nőcské-t  néztem meg Emma Stone főszereplésével. Tetszett, és irtó helyes volt benne Pen Badgley , meg persze azonnal a fülembe mászott Natasha Bedingfield Pocket full of sunshine  c. dala… Na ennyit a filmről. Szóval sokáig tartott a film, mint általában az összes film amit  este ( azaz éjszaka vagy hajnalban) nézek meg alvás helyett. És bizony ezért nem bírok felkelni reggel 9-10 körül mint egy normális emberi lény.
Tehát még csak ki sem nyitottam a szemem ( általában miután felébredek, csak utána kelek fel, és legalább még 5-10 percig csukva tartom a szemem. Vagy inkább nem bírom kinyitni…) de Sasha és Jacqueline már a konyhánkban sündörögtek. Mit keresnek itt?!
- Nina!!! - rázott meg hirtelen két vállamnál fogva Sasha. Nyilván azt gondolta, alva járok.
- Ti meg…meg mit kerestek itt? - próbáltam nyitva tartani szemeim.
- Te frankón mindjárt állva bealszol?! - hitetlenkedett Sasha majd jól kiröhögött.
- Későn feküdtem le… De válaszolnátok a kérdésemre…? - kezdtem ébredezni. Aztán egy pillanatra megint azt hittem hogy álmodom. Ugyanis, Jacqueline-t pillantottam meg, amint épp a tűzhelynél süt palacsintát, olyan hosszú fehér szakácskalapban (???) meg valami hülye kötényben, közben Jennifer Lopeztől énekli a Do it well  c. számot, aztán éppen dobja fel a serpenyőből a palacsintát, hogy a másik oldalára fordítsa, de a  lendület túl nagy volt, és ezért a palacsinta elkezdett hosszan repülni, míg végül Sasha arcán landolt. Jacqueline gyorsan odarohant Sashahoz, és leszedte az arcáról a palacsintát, majd visszarobogott vele a konyhapulthoz és a kész palacsintákhoz tette. Én persze már szakadtam a röhögéstől, de ahogy ismerjük Sashat ő rögtön visszavágott, méghozzá úgy, hogy a kanapén lévő párnával jól hason talált.
- Most ezt miéééért? -  rogytam le hirtelen a kanapéra, majd a hasamat fájlaltam.
- Nem szeretem ha kiröhögnek. -  közölte egyszerűen.
- Nekem mondod? Te állandóan kinevetsz, mégsem váglak gyomorszájon! - keltem fel a kanapéról.
- Jó, oké. A te esetedben más.
- Kösz… Legalább kérnél bocsánatot… - tanakodtam, de aztán rájöttem hogy Sashatól ez kész lehetetlenség.
Mindketten Jacqueline-ra pillantottunk aki továbbra is csak sütkérezett és énekelt.
- Ennek meg mi baja? - fordultam Sasha felé, aki vállat vont.
- És kész van a reggeli!!! -  szólalt fel Jacqueline.

Míg a csajokkal faltuk a palacsintát, szóba jött az a téma amiről mostanság nem szeretek dumálni.
- Hol vannak a szüleid? Meg a drága kis öcsikéd? - érdeklődött Sasha miközben egy egész palacsintát magába tolt.
- Ja, tényleg…hol vannak? Nekik is van palacsinta… - mutogatott a külön tányérra rakott palacsintákra Jacqueline.
- Hát… nincsenek itthon. - törölgettem a számat.
- Húúú, na ne. Erről magamtól biztos nem jöttem volna rá… - mondta Sasha.
- Oké… Szóval, amióta nem találkoztunk, sok dolog történt… Például újra összefutottam Harryvel meg Liammel és Niallel. - kezdtem beszámolni az elmúlt pár napomról.
- És ezt csak így mondod??? - bökött oldalba Sasha.
- Nem nagy cucc…
- Á, dehogy… Csak lányok milliónyi örülnének sőt visítoznának már csak akkor ha élőben látnák őket, de igazad van ez tényleg semmiség. - harapott bele a palacsintájába Jacqueline.
- Jó,oké. Szóval találkoztam velük egy hotelben. Abban a hotelben ahová eredetileg Jakkel mentünk. Csak ő elkezdett nekem arról dumálni hogy nem kéne sokat ennem, meg hogy muszáj leszek leadni legalább 5 kilót ha továbbra is a csaja akarok maradni. - folytattam.
- Ezt a köcsögöt! - hüledezett Jacqueline.
- Én meg mondtam, hogy egy igazi hólyag! - okított ki ezredszerre Sasha. Jó, ebben most tényleg igaza volt.
- Én erre természetesen berágtam és otthagytam egyedül a hotelszobában, aztán a liftben Harryvel találkoztunk, végül pedig a lakosztályukon kötöttem ki.
- Akkor, Harry újra a láthatáron? - kacsintott egyet Sasha. Hahaha!
- Nem. Nem történt köztünk semmi. - feleltem egyszerűen, hisz ez az igazság. Az egy dolog, hogy a régi érzelmeim talán újra feltámadtak Harry iránt, hiszen rengeteget változott, és nagyon boldog voltam amikor végig hallgatott, de ennek ellenére semmi sem volt köztünk…
- Aha, persze. - mosolygott Jacqueline.
- Most miért nem hisztek nekem?!
- Köztetek mindig is izzott a levegő. - jelentette ki.
- Na jó, hagyjuk ezt… Még úgy sem fejeztem be a sztorit… Szóval még aznap hajnalban be kellett mennem a kórházba az öcsémhez, mert… - szomorodtam el egy pillanatra.
- Mi történt??? - komolyodtak el.
- Hát… újra elkezdett drogozni. És, most ő meg a szüleim az elvonón vannak… - fejeztem be.
- Uhh… Sajnálom. - sajnálkozott Jacqueline.
- Biztos minden rendben lesz. - biztatott Sasha. Majd egy kis csend következett.
- Hé, tudjátok mit? - törte meg a csendet Sasha. - Menjünk el bulizni!
- Jóóóóóóóóóó! - lelkesedett Jacqueline.
- Kicsit kimozdulunk, jól érezzük magunkat és megfeledkezünk az összes gondról. Te is benne vagy, ugye Nina? - pillantott felém kérdőn.
- Hát… nem is tudom…
- Hidd el, neked is most az tenne jót, ha kicsit kimozdulnál. - javasolta Sasha. Nem tudom jó ötlet-e ez…
- Ömmm…. Jó legyen nem bánom…. - vettem rá magam végül, mire elkezdtek ujjongani.

Pár órával később elkészültünk és elindultunk Sasha közeli ismerősének a házibulijára. Én csak magamra kaptam a kedvenc bulis cuccomat. ------------->
Amikor megérkeztünk a buli helyszínére, Sasha rögtön bemutatott a házigazdának minket.
- Hé, Nick! - szólt neki oda Sasha, majd egyre közelebb ért hozzánk a fickó. Elég jól nézett ki, magas, barna hajú, jóképű, srác volt.
- Sziasztok! -  ért oda hozzánk.

- Nick, szeretném bemutatni a barátnőimet.
Ők itt Nina és Jacqueline.
- Heló. - köszöntünk Nick-nek.
- Ejnye, Sasha. Nem is mondtad hogy ilyen csinos barátnőid is vannak. - pásztázott minket a szemeivel Nick, amibe én bevallom, egy kicsit belepirultam.
- Nehogy rájuk merj mozdulni… - adott neki Sasha egy gyenge zsebit.
- Nos, hölgyeim, érezzék jól magukat. - kacsintott egyet, majd mivel valaki ( természetesen nőnemű valaki) már ötödszörre szólította, lelépett.
- És azt sem mondtad Sasha, hogy ilyen jól néz ki ez a Nick. - néztem utána.
- Lassan a testtel, még egy kortyot sem ittál. - röhögött Sasha majd a kezembe nyomot egy vodka narancsot. És ezzel elég nagy lavinát indítottunk el, mert innentől kezdve egyfolytában csak ittunk, és ittunk…. Bort, pálinkát, vodkát és így tovább… Sasha annyira jól érezte magát ( természetesen rendesen be volt nyomva) hogy felment a facebookra és becsekkolt, hogy épp Las Vegasban van. Kérdőn pillantottunk felé, de … ez Sasha. Pár perccel később a bejegyzését belájkolta a nagypapája (?) aztán felhívta Sashat hogy, hogy érzi magát Las Vegasban és hogy milyen Amerika(????) Persze mi már szakadtunk a röhögéstől…
Aztán beindították a kedvenc party-zenénket Avicii-től a Wake me up - ot , amire aztán mindannyian felálltunk táncolni. Arra is sor került hogy Nickkel táncoltam, és eléggé izzott a levegő köztünk… Persze ezt Sasha végig nézte, aztán pedig elkezdett cukkolni hogy biztos ő lesz a következő… Mondjuk, annyira nem sajnálnám, de tagadhatatlan hogy Harry iránt még mindig ugyanúgy érzek…

A buliról kb. fél 4 körül jöttünk el, nagyban sztorizgatva, és röhögcsélve, de aztán egy pillanatra elcsodálkoztunk.
Azt hittünk a One Direction tagjai ilyenkor már alszanak,( na jó, nem) de tévedtünk. Legalábbis Harry esetében. Ugyanis amint sétáltunk London egyik kis utcáján hajnali 4-kor, megláttuk Harry-t amint épp egy csinos,szőke lánnyal hevesen csókolózik, majd bemennek a lány lakására…
Én abban a pillanatban elvesztettem az egyensúlyom és elszaladtam a lányoktól, akik egy ideig kiabáltak és futottak utánam, de aztán feladták.

16.Drogelvonókúra?

Drogelvonókúra?!

Nina szemszöge

Ahogy meghallottuk az ajtón a dörömbölést, mindannyian felpattantunk. Ekkor már hajnali 5 volt…
- Nina biztos hogy ki akarsz menni? Elég állatnak tűnik a csávó… egyáltalán ki ez? - aggodalmaskodott Harry.
- Ez Jake. Ki kell mennem hozzá… - álltam fel a földről, majd végül kiléptem az ajtón. - Mi az? Azt hittem már alszol…
- Nina!!!! Égen földön téged kereslek!!!!!!!!!!!! - emelte fel hangját Jake.
- Bocsi, de nem bírtam veled egy légtérben lenni azok után amiket a fejemhez vágtál… - gesztikuláltam vadul.
- Nina!!! Itt most nem erről van szó! Anyád hívott… az öcsédet kórházba kellett vinni!

Itt ülök a kórházban egy padon,az öcsém kórterme előtt. Mellettem ül anya, aki már legalább 30 zsepit telefújt, és képtelen lenyugodni. Szegény anya… elég megviselt az arca, és elég lehangolt. Mondjuk mind azok vagyunk. A másik oldalamon apa ül. Ő csak ül, és bámul előrefelé. Egy szót sem szólunk egymáshoz, csak mindannyian reménykedünk hogy Tim ( az öcsém) felébred. Ugyanis, amikor berontottunk Jakkel a kórházba, anya szorosan megölelt én pedig megijedve kérdeztem tőle hogy „mi történt?!”, erre ő elmesélt mindent.
Tim elment bulizni a régi haverjaival, akik nem valami barátságos fazonok, és régen miattuk keveredett Tim többször is bajba. Ja, és miattuk kezdett el drogozni is… Anya először nem akarta elengedni, de aztán az öcsém meggyőzte, így végül rábólintott. Hát, kár volt. Anyának a mentősök 4-kor telefonáltak hogy Timet eszméletlen állapotban találták meg a buli helyszínén és valószínű drog áll a dolgok mögött…
Ami pedig engem illet, nagyon félek. Félek, hogy mi lesz Timmel, mi lesz ha nem ébred fel???? Ahhj… ez egyre rosszabb…

Louis szemszöge

- Louis…. - suttogta Eleanor a fülembe.  - Ideje felkelni… - nyomott egy puszit az arcomra.
- Mmmennyi az idő? - ébredeztem.
- Reggel 10.

- Te jó ég! - pattantam fel hirtelen. - El fogok késni… - kezdtem el gyorsan öltözködni.
- Ezt ne hagyd itt! - dobta felém Eleanor a mobilomat meg a kulcsokat.

- Kösz. Majd hívlak, jó? - mosolyogtam felé.
- Oké. És akkor hová is megyünk…? Dubai vagy Hawaii?
- Mi? - lepődtem meg hirtelen.
- Tudod… tegnap mondtad hogy ezen a héten elutazunk… - emlékeztetett El.
- Ja! - kaptam a fejemhez. - Már emlékszem… öm… majd meglátjuk még, jó? De most már tényleg mennem kell. Szia. - léptem oda Eleanorhoz és egy gyors szájra puszit adtam neki.

Nina szemszöge

- Doktorúr! - állt fel anya egy szempillantás alatt, mikor a doki kilépett az öcsém korterméből. Mindannyian gyorsan felpattantunk. - Ugye nem lesz baja? - lábadt könnybe anya szeme ismét, mire megsimogattam a vállát.
- A fiúk felébredt. Be lehet menni hozzá. - közölte, majd gyorsan elviharzott. Hát ennyit anya kérdéséről… Persze, amint ezt meghallottuk, egy nagy kő esett le a szívűnkről. Hál’ Istennek!!!

- Mire várunk? Menjünk be hozzá! - sietettem anyuékat, majd pár másodperccel később már bent is voltunk a teremben.
- Tim! - suttogta anya, mert Timen látható volt, hogy még csak most ébredt fel, és szegény… elég rosszul nézett ki. - Hogy vagy kincsem? - ült le a székre anya, majd megfogta a kezét.
- Nagyon fáradt vagyok… - felelte álmosan Tim.
- Tudtam hogy nem kellett volna elengednem téged, annyira sajnálom! - szomorkodott anya.
- Azért ne tegyünk úgy, mintha ő semmiről nem tehetne. Azt ígérted nem lesz balhé. Ennek ellenére, most itt vagyunk a kórházban, te pedig azt sem tudod hogy hol áll a fejed! - szidta le apa.
- Steve… Timnek most nem erre van szüksége. - nézett apámra anya csúnyán.
- Vállalnia kell a felelősséget a tetteiért! - dühöngött apu.
- Ne beszélj róla úgy, mintha egy bűnöző lenne! -  vágott vissza anya. Mi Timmel csak egymást bámultuk, mint ahogy általában akkor, mikor a szüleink veszekednek. Utáljuk, de inkább nem szólunk bele, mert akkor vagy minket is belevonnak a konfliktusukba, vagy egyszerre azt felelik hogy „Te ne szólj bele!” Nos, már mindkettőre volt példa. Azonban anyuék most elég sokáig vitatkoztak, úgy hogy kénytelen voltam közbe lépni, mert nem hiszem hogy ez az egész most segítene Timen:
- Na jó! Anyu, apu, hadd beszéljek Timmel. Légyszi menjetek ki. - kérleltem őket, majd hirtelen egymásra néztek, és hihetetlen! Kimentek! Hah!
- Mi újság? - ültem közelebb Timhez. Látszólag nem tett jót neki, hogy apuék itt vitatkoztak a feje fölött, de úgy láttam most megkönnyebbült.
- Kösz, hogy kizavartad őket… - vigyorodott el. Ezt jó volt látni, hogy végre mosolyog!
- Ugyan…  - legyintettem. - De figyelj csak… Azért ez nem állapot… Nem hiszem hogy jót tenne neked ha előröl kezdenénk ezt az egészet…
- Tudom Nina, de … ez már nem az első azóta…
- Mióta? - értetlenkedtem és elkezdtem idegeskedni. Aztán persze leesett. Tim utoljára 2 és fél éve drogozott, és akkor ez azt jelenti hogy nem a tegnapi volt az első két és fél év után??!! - Tim! Te meg vagy őrülve?! Mi a fene történik veled?! Nem eshetsz vissza! Nem veszed észre hogy a drog semmi hasznodra nem válik?! Fölösleges pénzkidobás, hiszen csak kért teszel vele magadban! És csak azért hogy egy estére „jól” érezd magad, hülyeség!
- Most te is ezért jöttél?! Hogy kioktass? Mondjuk… mit vártam? Egész életedben csak ezt csinálod… - jelentette ki Tim, mire elképedtem.
- Tim te normális vagy?! -  emeltem fel a hangom.

- Nina te semmit nem értesz! Ez a hülye doki azt mondta hogy sosem fogom tudni letenni a drogot, hacsaknem járok elvonóra! - akadt ki Tim. Mondjuk én ezen annyira nem lepődtem meg mint ő.
- És teljesen igaza van!  - tettem hozzá.
- Nézd meg! Már valami tájékoztatót is adtak! Ezt meg anyának meg apának kell aláírni! - tartott fel egy másik lapot a kezében Tim.
- Szerintem ez az elvonó hasznos lehet. - vettem el tőle a papírokat.
- Ugye ezt mos nem mondod komolyan? Hihetetlen! Te is elpártolsz mellőlem! - kezdett agresszívan viselkedni.
- Tim, nyugodj már le! - parancsoltam rá erőteljesen.
- Nem nyugszom le mert itt semmibe vesznek! Elküldenek erre a szarra mintha az én véleményem vagy beleegyezésem nem is számítana!!!! - förmedt még jobban rám, mire kezdtem tőle megijedni. Ez nem az öcsém!
- Mi folyik itt?! - lépett be az ajtón anya és apa a dokival a nyomukban. Valahogy hálás voltam a sorsnak amikor beléptek a terembe, mert ki tudja… lehet Tim rám támadott volna… Teljesen kifordult magából!
- Erről beszéltem. - szólalt fel a doki. - A fiúknak kezelésre van szüksége. - folytatta majd anya riadtan pillantott Tim felé, apa meg még idegesebbnek tűnt. Tim pedig csak idegesen fujtatott. Úgy viselkedett akár egy idegbeteg. Ajaj,Tim. Attól tartok, így is-úgyis elvonókúrára kell járnod...

15.Mi kell a nőnek?

Mi kell a nőnek?

Sziasztok! Itt van az új rész, remélem tetszeni fog! ( Aki még nem tette meg olvassa el a 14. részt is "Megint Harry" címmel) Még annyit szeretnék megjegyezni, hogy ezt a dal azért csatoltam ehhez a részhez mert a címe tökéletesen passzol a fejezethez!Különösen nem hallgatom,de szerintem nem rossz szám, és aki szereti közületek Christina Aguilerát, annak remélem tetszeni fog.ÉS EGY FONTOS INFORMÁCIÓ: AZ ELSŐ ÉVAD UTOLSÓ RÉSZE A 20. RÉSZ LESZ!
Majd kiteszek egy szavazást, hogy legyen-e 2. évad, és ott légyszi szavazzatok!Puszi: Gigi :)

Nina szemszöge

Ezt nem tudom felfogni! Hajnali 4, és én itt ülök Harryék lakosztályában. Az előbb még Jakkel voltam a szobánkban, aztán őrjöngtem és beszálltam a liftbe aztán összefutottam Harryve,l akihez először nem tudtam mit szólni… de végül mindenről beszámoltam neki, és végig hallgatott bár néha eléggé úgy festett mint aki unja az egészet, vagy mint aki bealszik J De végig hallgatott és ezt értékeltem benne. Én mindig is abban a hitben éltem, hogy a pasik nem szeretik hallgatni a nők problémáit, vagy legalábbis nem igazán érdeklik őket, de talán ez a helyzet most kivétel volt.
Miután az egész sztorit ledaráltam Harrynek, többek közt azt is hogy Jake miket vágott a fejemhez ( hogy ugye fogynom kell 5 kilót ha továbbra is a barátnője akarok maradni!!!), egyszerűen reagálta le a dolgot. Annyit mondott, hogy Jake egy „igazi pöcs” Ennyi volt a hozzáfűznivalója. J Be kell látnom, igaza van.
- Nina nem kérsz valami kaját? Ne hagyd hogy befaljuk az egészet… - ajánlotta fel Niall, miközben beleharapott egy jó nagyot a szendvicsébe.
- Nem, nem bírok a kajára nézni… de azért köszi. - mosolyogtam Niallre.
- Igen, Ninának most vigyázni kell a vonalaira… - kacsintott egyet Harry.
- Haha. Nagyon vicces.
- Sosem értettem ezt… - szólt közbe Niall.
- Mit? - kérdeztük egyszerre.
- Az mit jelent az, hogy egy lány vigyáz a vonalaira. Milyen hülyeség már…Mik azok a vonalak?! - értetlenkedett Niall.
- Ez csak simán azt jelenti, hogy nem ehet sokat vagy nem ehet édességet mert hízásra hajlamos…Vagy nem akar elhízni… Tényleg nem tudtad?
- Tényleg. - válaszolta Niall teli szájjal.
- Niall sok dolgot nem tud a nőkről… - közölte Harry.
- Mintha te olyan sokat tudnál… - vontam fel fél szemöldökömet.
- Igenis tudom mi kell a nőknek! - kérte ki magának Harry.
- Na, mi? - néztem felé kérdőn, mert ez engem is nagyon érdekelt. Erre a kérdésre én sem tudom a pontos választ. J
- Ez engem is kezd érdekelni… - csatlakozott hozzánk Liam.
- Halljuk Harold Styles! Mi kell a nőnek? - kérdezte Niall.
- Minden nőnek egy olyan férfira van szüksége, aki tiszta szívéből szereti őt. És nem fél kimutatni az érzelmeit. Minden nőnek a rosszfiúk jönnek be, szóval nem mondhatják a nők hogy a külső nem fontos. Persze nyilván a belső értékek is számítanak, de azért a külső is lényeg. Gondoljatok bele! Amikor sétálsz az utcán és meglátod azt aki neked bejön, elsősorban a külsejét nézed meg. És ha ronda, nem valószínű hogy leszólítod.
- Hé! - szóltam közbe. Ez azért mégiscsak igazságtalan volt azokkal szemben, akik nem „szupermodellek”. - Ez nem igaz! Biztos vagyok benne hogy van olyan nő a világon akinek elsősorban nem a külső számít! Vagy olyan férfi… - folytattam. - És különben is… nem minden lánynak a rosszfiúk tetszenek. Vannak kivételek.
- Vannak, de nem olyan gyakoriak. - pártolt Harry mellé Liam.
- Honnan veszitek ezt?
- Valószínű így van. - felelte Liam.
- Pff.. nekem nem is a rosszfiúk tetszenek… - jelentettem ki.
- Mégis Harryvel jártál… - mondta Niall, aztán hirtelen nagy lett a csend.
- Szóval én rosszfiú lennék? - törte meg a csendet Harry, mire elmosolyodtam.
- Talán. De visszatérve a témához, meggyőződésem hogy van olyan nő és férfi is akinek elsősorban nem a külső a fontos.
- Olyan férfi biztos hogy nincs. - vágta rá Harry. Ugyan már! Biztos van!
- Honnan tudhatnád??? - kezdett idegesíteni hogy Harry ennyire biztos magában.
- Onnan, hogy én is férfiból vagyok. - közölte egyszerűen majd felbontott egy kólát és folytatta - Vagy igazad van, lehet van olyan férfi, csak az buzi.
- Na!!!!!!! - szóltam rá. - Nem igaz!
- Nina, álomvilágban élsz. - közölte Niall hirtelen, és a mondat végére egy jó nagyot böfögött. Azt hogy „élsz” már böfögve mondta. Ezen mindannyian jót nevettünk.

- Oké, akkor mondja el Nina, hogy mi kell a nőnek. Elvégre ő mégis csak nő. - támadt ez a „fantasztikus” ötlete Liamnek.
- Tényleg, Nina. Mi kell nektek? - fordultak felém mindannyian.
- Hát… furcsa hogy a világon élő összes nő nevében kell beszélnem, de … nem tudom… Szerintem minden nőnek másra van szüksége. De azért szerintem azt bátran kijelenthetem minden nő nevében, hogy a törődés az fontos. És legyen hűséges, és őszinte… szeressen…az sem árt ha figyelmes, és mondjuk előreenged az ajtóban, vagy kinyitja neked a kocsiajtót mielőtt beszállnál… meg persze emellett jó lenne ha jól nézne ki…valakinek az is fontos, hogy merje kifejezni az érzelmeit, de pl. azoknak a típusú lányoknak aki utálják a romantikus filmeket, és a nyálas sztorikat azoknak nem hinném hogy ez létfontosságú. Persze gondolom az minden lánynak jólesik ha a pasija kimondja hogy „szeretlek” , és az mindenképp fontos hogy merjen felvállalni! Akármilyen körülmények között! Ne legyen az, hogy egyedül sétálok haza, véletlen összefutunk és ő mondjuk a haverjaival van, erre én ráköszönök és ő úgy tesz mintha nem is ismerne. Az szörnyen bunkó dolog, és megalázó… Bár most ahogy így ezeket felsoroltam lehet ilyen pasi nem is létezik. - töprengtem. A fiúk pedig csodálkozva bámultak rám.
- Te tényleg tudod mi kell a nőnek…. - állapította meg Liam.
- Igen, mert nő. - tette hozzá Harry.
- Komolyan ilyen papucs kell?
- Nem! Természetesen ne legyen papucs, a határozottság is fontos. Meg nem ártana ha lenne némi agykapacitása. - mosolyogtam.
- Ilyen pali ritka mint a fehér holló. - vélekedett Harry. Ebben biztos igaza volt.
- Nyugi, Nina. Tudod, hogy egyszer majd érted is eljön ám a herceg fehér lovon! - mondta fejhangon Niall, mire felnevettem.
- És, ti fiúk? Nektek mi kell? - érdeklődtem, mert ez engem egy picit jobban érdekelt.
- Nő. - válaszolta egyszerűen Harry, Niall és Liam pedig nagyban egyetértettek vele.
 - Meg kaja. - fűzte hozzá Niall.
 - Mi sokkal egyszerűbbek vagyunk. - fürkészett a szemeivel Harry.
- Hihetetlenek vagytok! - hitetlenkedtem. Mondjuk tény hogy mi nők sokkal bonyolultabbak vagyunk a pasiknál,de nélkülünk akkor sem érnének semmit!
   Egyszer csak egy oltári hangos kopogásra lettünk figyelmesek:
- Nina!!!!!!!!!!!!!!!! Gyere ki de azonnal!!!!!!!!!!!!!!! - hallatszódott ki Jake hangja az ajtó mögül.

14.Megint Harry

Megint Harry

 Sziasztok! 100000000000 bocsánat, amiért márciusban írtam utoljára, de nem igazán volt ötletem a bloghoz, és kényszerből pedig nem szerettem volna írni. Meg elég elfoglalt is voltam, de most már újra aktív vagyok, és remélem azért még marad egy pár olvasó, akik még fogják olvasni ezt a történetet. Még1x bocsánat mindenért,de most már újra itt van a Give me all your love ! Puszi

Louis szemszöge

Nem bírtam szóhoz jutni… Pedig szeretem Eleanort, és szeretnék hozzá őszinte lenni. De nem bírtam megszólalni…
- Én…. Csak… azt akartam megkérdezni, hogy ….ööö… ráérsz-e jövő héten? - hazudtam inkább.
- Öm… -tanakodott. - Valószínű,miért?
- Gondoltam elutazhatnánk. - közöltem vele, mire szélesen elmosolyodott.
- Az fantasztikus lenne!!!! - ugrott a nyakamba, majd finoman megpuszilta a számat.

Nina szemszöge

Jake pontban 8-kor a házunk előtt állt, ahogy megbeszéltük. Annyira izgulok! Elmegyünk egy hotelbe, ahol 4 napot töltünk majd el. Ez volt az ajándékom a névnapomra Jaketől. J
- Sziaaaa! - csókoltam meg őt mikor kiértem a kapuig, majd együtt elindultunk.

Amikor megérkeztünk a szállodába ( Leadsbe) , Jakkel kivettünk a csomagjainkat majd beléptünk a hotelbe. Nagyon szép,és elegáns kinézetű volt.
- Jó estét! Miben segíthetek? - köszöntött minket a recepciós mikor odaértünk a pulthoz. Pár percig Jake még beszélt a portással, (pl. elmondta a különböző szolgáltatásokat, meg hogy a szállodában mi hol található) aztán amikor már épp a kulcsokat adta volna, nagy sikítozásra lettünk figyelmesek. Az ajtó felől érkeztek a hangok. Gyorsan odanéztünk, és én azt hittem elájulok! A szálloda előtt több száz idegen lány állt, és sikítozott, mert az ajtón Harry Styles lépett be! Niallel és Liammel a nyomában… Amilyen gyorsan odanéztem, olyan gyorsan is fordultam vissza a recepcióhoz. Nagyon izgultam, hogy Harry fel ne ismerjen, mert annak tuti nem lenne jó vége. Szívem úgy kalapált, mint mikor először megláttam….
Amúgy Harry körül elég nagy volt a felhajtás… Több fotós követte a szállodáig, és egyfolytában villogtak a vakuk, a rajongók sikítoztak és aláírásokat kértek… Csak a szokásos. Szemem sarkából azonban láttam, hogy Harry egyre jobban közeledik a pulthoz, úgy hogy megpróbáltam figyelmeztetni Jaket hogy menjünk már. Jake ugyanis nem tudja, hogy Harry meg én jártunk… Valahogy nem akartam neki elmondani… elvégre ha a pasiddal beszélgetsz, nem az a legjobb téma, hogy kivesézitek az exeiteket. Jake amúgy sem rajong a One Directionért… Sőt, mint a legtöbb srác, melegnek találja őket. Hát, nem akartam neki mondani hogy Harry biztosan nem meleg… J
- Jake, menjünk már! - kezdtem egy picit nyaggatni mert Harry alig pár másodpercen belül a recepcióhoz ér. Szerencsére sikerült gyorsan bemennünk a liftbe, miután megkaptuk a kulcsot, és sikerült nem összefutnom Harryvel… Mázli hogy nem vett észre… Remélem nem marad sokáig…

Miután beléptünk a szobánkba ( ami rendkívülien szép, és hangulatos volt) Jaket sikerült meggyőznöm hogy ma inkább ne menjünk le vacsizni, hanem hívjuk a szobapincért. Szerencsére Jake elfogadta az ötletem és kb. 20 perc elteltével kopogtattak is az ajtónkon.
A pincér rengeteg kaját hozott fel nekünk, én azt hittem meghalok… Még életemben nem ettem ennyit! Végül puffadt hassal dőltem le a franciaágyra, és a plafont kezdtem bámulni. Harryn gondolkoztam. Vajon most épp mit csinál?

- Minden rendben? - szólt hozzám Jake.
- Igen, csak akkora lett a hasam mintha terhes lennék…
- Hát… lehet nem kéne ennyi édességet enned… - mondta nekem, mire kérdőn pillantottam felé.
- Ezt mos hogy érted?
- Hát úgy, hogy… Szerintem fogynod kéne egy picit, hogy fel tudd venni azt az oltári dögös ruhádat amit egy hónapja kaptál tőlem! A haverjaimnak csak úgy csurogna a nyála! - közölte velem mindezt Jake, én meg azt hittem álmodom. Jól hallom?! Jól hallom, hogy konkrétan azt mondta dagadt vagyok?! És mi az, hogy csurogna a haverjai nyála?! Mi a csoda van Jakkel?!
- Jake! Csak úgy közlöm veled, hogy annyi édességet fogok enni amennyit csak akarok, és kettőnk közül szerintem nem nekem kéne diétáznia! - förmedtem rá, mert Jake tényleg nem valami edzett fiú. Semmit sem sportol… Én legalább járok futni! Jake pedig nem a kockáiról híres, mert az nincs is neki!!!!!!! És még nekem kéne fogynom! Ja, nekem, aki 56 kiló……
- Na jó. Elnézést Nina. Nem akartalak megbántani, de …. Ha a barátnőm akarsz maradni, akkor fogynod kell 5 kilót….és minél hamarabb. - jelentette ki Jake. Elkerekedtek a szemeim… Ez hülye?! Neki tényleg csak a külső fontos??? És amúgy meg rohadtul nem fogok ledobni 5 kilót….
- Hát akkor peched van, mert én nem fogok a kedvedért lefogyni 5 kilót! - tápászkodtam fel az ágyról, majd nehezen, mivel tele volt a hasam, de kirontottam a szobánkból. Mégis  mit képzel magáról????? Dühösen vágtattam végig a folyóson, és csak ezen agyaltam… Most akkor tényleg dagi lennék??? Idegesen megnyomtam a lift hívó gombot, majd amikor megérkezett a lift, szerencsére üres volt, beszálltam. Hajnali fél egy volt. Én pedig csak lifteztem és élveztem hogy senki sincs rajtam kívül a liftben, így oda mentem ahová csak akartam.
Azonban egyszer csak, amikor a földszintre ért a lift, az ajtók szétnyíltak, és hirtelen Harryt láttam magam előtt!!! Először azt hittem, hogy beképzelem, de nem! Ott állt előttem és engem nézett…. Szívem megint hevesen vert, de nem szóltunk egymáshoz. Csak a másikat pásztáztuk tekintettünkkel. Ő egy fehér pólóban, fekete nadrágban, és fehér converse cipőben volt. Helyesebb és szívdöglesztőbb volt mint valaha! Azonban még mindig csak csendben álltunk. Egyik pillanatban a liftajtók elkezdtek összecsukódni, de Harry újra megnyomta a gombot, és beszállt a liftbe, majd megszólalt:
- Szia…… Nina! - vetett rám egy kissé félénk mosolyt.
- Szia Harry… - mondtam egy picit halkabban, majd egy vigyort erőltettem a fejemre. MÉG MINDIG IDEGES VAGYOK JAKERE!!!!
- Te… te mit csinálsz itt? - kérdezte, miközben mindketten előrefelé bámultunk, és közben hallottuk, ahogy a lift ajtai kinyitódnak az egyes „állomásoknál” , és valami csengetés szerű hang hallatszódik.
- Öm… hát… csak ki akartam kapcsolódni…. 4 napig itt leszek… - füllentettem, mert nem akartam hogy Harry meg tudja Jakkel vagyok itt.
- Egyedül vagy? - kérdezte.
- Igen. -vágtam rá gyorsan. Oké, tudom hogy nem voltam őszinte, de eszméletlenül mérges vagyok Jakere!
- Te?
- Én Liammel és Niallel vagyok.
- Az jó. - zajlott le egyszerű beszélgetésünk, miközben még mindig a liftben voltunk…. Aztán ez a beszélgetés egyre kínosabbá kezdett válni….
-Hazudsz. - szólt Harry.
- Mi?! - néztem rá értetlenül.
- Tudom hogy nem egyedül jöttél, láttalak a portán!
- Észrevettél?!
- Igen… - sütötte le a szemét. - Miért mondtad azt hogy egyedül vagy?
- Harry, már ne is haragudj, de semmi közöd hozzá…. - kezdtem egy picit mérges lenni.
Erre felnevetett. - És légy oly szíves ne cseszd fel az agyamat, mert már így is elég ideges vagyok!
- Nyugi, Nina! - próbált nyugtatni. Ezután kínos csend keletkezett. Én nem akartam hozzászólni, és úgy láttam ő sem akart hozzám, szóval nagyszerű volt. - Amúgy minden rendben… veled? - törte meg a csendet Harry.
- Jelen pillanatban nem. - válaszoltam.
- Értem…
- És milyen volt a turné?
- Jó, nagyon jó. Mind élveztük. - mesélte Harry. - Persze azért hiányzott London, meg egy pár ember, de összességében fergeteges volt.
- Klassz. - reagáltam le.
- Ki idegesített fel ennyire? - érdeklődött.
- Jake. - feleltem egyszerűen.
- Aha… Jake. Az ki is?
- Hát, ő az én… ahhj. Mindegy, hosszú. Nem akarlak ezzel fárasztani…
- Én ráérek. - közölte egyszerűen, én pedig úgy gondoltam hogy simán elmesélhetem az imént történteket Harrynek.

13.Valamit el kell mondanom...

Valamit el kell mondanom…

Harry szemszöge

3 HÓNAPPAL KÉSŐBB

Húúúú….túl vagyunk a három hónapos  turnénkon! Valami eszméletlen jól éreztük magunkat a srácokkal,miközben persze bejártuk Amerikát, Ausztráliát stb… Bár nem tagadom, nagyon elfáradtunk. Mikor kezdődött a turné, még csak február volt, most pedig már hogy megint mindjárt Londonban vagyunk, május eleje van. Jó lesz újra hazatérni a családhoz meg a barátokhoz… A turné annyira lefoglalt bennünket, hogy szinte semmi idő nem maradt a magánéletünkre vagy a családra. Jó lesz,ha újra minden visszatér a régi kerékvágásba.

Louis szemszöge

Fergeteges turnén vagyunk túl! A rajongóink valami eszméletlenek! Kívülről fújták az összes dalszöveget, ajándékokat adtak, sikítoztak, örültek nekünk.  Azonban egy valami,jobban mondva valaki, viszont nagyon hiányzott. És ő Eleanor. Ami még télen történt Viviennel az egy hatalmas félreértés volt. Eleanor nem tud róla. Megegyeztünk Viviennel,hogy ezt senkinek sem mondjuk el. Tudom hogy nem szép dolog hazudni, de nem akarom elveszíteni Eleanort. Ugyanis őt jobban szeretem az eddigi összes barátnőmnél és már nagyon szeretnék vele újra találkozni. Nem lenne jó, ha bárki is megtudná, hogy megcsaltam őt. Mert igazából akkor amikor Vivienne visszatért, elcsavarta a fejem, én pedig hagytam. De most már nincs Vivienne, ugyanis visszautazott Skóciába, így pedig nem lett a személyi asszisztensünk. Csak attól tartok, hogy egyszer még vissza fog térni, és akkor minden kiderül…

Nina szemszöge

- Nina!!! Hallod egyáltalán hogy mit beszélek? - szólt rám hirtelen Sasha,majd tovább sétáltunk a városban. Nem tehetek róla, de egyszerűen nem bírtam rá koncentrálni. Teljesen máshol járt eszem. Jaken gondolkodtam. Akivel már lassan egy hónapja együtt vagyunk! Olyan boldog vagyok, végre. Ma is vele fogok találkozni.
- Bocsi, csak egyszerűen nem tudom mi van velem… - próbáltam magyarázkodni.
- Én asszem’ tudom…. Nem látsz a rózsaszín ködtől,már megint. - forgatta szemét.
- Az lehet…. - mosolyodtam el egy picit.
- Én komolyan nem értem hogy mit eszel Jaken. Harryhez képest egy senki. - közölte Sasha,én pedig gyilkos pillantásokat vetettem rá. - De most komolyan! Harry egy szupersztár volt,  Jake meg …. Meg… egy nem is tudom micsoda… - kereste a szavakat.
- Sasha, tudod hogy nem ez a fontos. Jake szeret.
- Miért már hajlandó volt említeni? - viselkedett cinikusan Sasha.
- Miért beszélsz róla úgy, mintha egy nagyképű barom lenne?!
- Mert az. -vágta rá egyszerűen. - Hidd el!
- Ugyan…mit tudsz te róla…?
- Hát többet tudok mint te.

- Attól még nem ismered jobban mert egy általános suliba jártatok.
- De. Pont hogy ezért ismerem jobban,Nina. - mondta Sasha. - Addig szakíts vele ameddig még nem lesz késő!
- Mi?! Dehogy szakítok vele! Amúgy is, még csak most jöttünk össze!
- És? Harry meg ma jön haza. - jelentette ki Sasha, és bár azt hittem hogy megint valami cinikus megjegyzést fog tenni, azért ez a mondata leblokkolt.
- Komolyan?! - hüledeztem.   
- Ja, vége a turnénak.

Ez furcsa…. Már rég nem jutott eszembe Harry. Legalábbis amióta Jake képbe jött, azóta biztosan nem gondoltam rá. De most vissza jön Londonba! Te jó ég!

Louis szemszöge

Louis és Eleanor

- Louis, annyira hiányoztál!!!! - ugrott hirtelen a nyakamba Eleanor, amikor megérkeztünk a londoni reptérre. Hosszú barna haja csak úgy lobogott, szemei örültek és széles mosoly volt az arcán.
- Nekem is hiányoztál, nagyon! - súgtam a fülébe, majd eltekintve attól hogy velünk szemben jó pár lesi fotós gyülekezett, megcsókoltam őt. Eleanor vissza húzódott hogy bele tudjon nézni a szemembe.
- Olyan jó, hogy itt vagy. - mosolygott. Most nekem is sikerült őt újra szemügyre vennem, és be kell valljam szebb volt mint valaha. - Képzeld el, van egy meglepim! Ma anyuméknál fogunk vacsorázni! - lelkesedett.
- Ó, ez nagyszerű. Úgyis rég láttam már a szüleid. - mosolyogtam rá.
Hamarosan sikerült mindenkinek összeszedni a saját bőröndjét és egyéb cuccait aztán végre hazamentünk a reptérről.

Pár órával később, már Eleanoréknál voltam. A szülei szokás szerint nagyon kedvesek voltak, az anyukája pedig szokás szerint finomat főzött. Jó volt Eleanorral újra együtt lenni. Társasága felvidított és tényleg nagyon jól éreztem magam vele, csak egy bökkenő volt. Eleanor apja a vacsora után félre hívott. Erre eddig, még sosem volt példa. Azt mondta nekem, hogy csak akkor maradjak Eleanorral ha valóban szeretem, és hogy ne törjem össze El szívét. Persze erre én egyértelműen bólogatni kezdtem, de mégis lelkiismeret-furdalásom volt, még a Viviennes ügy miatt… És Eleanor olyan érzékeny lány… Nem szeretnék neki még nagyobb fájdalmat okozni. Szóval, el akartam neki mondani az igazságot, vagyis hogy megcsaltam.
- Eleanor! -szólítottam meg.
- Igen? - kérdezte. Szemében az öröm, mint mindig, most is ott volt mikor szólítottam.
- Gyere egy picit… - hívtam be a szobájába. Eleanor még mindig mosolygott és mélyen a szemembe nézve várta mondanivalómat.
- Valamit el kell mondanom…

12.Hard to say goodbye

Hard to say goodbye

Sziasztok kedves olvasóim,sajnálom hogy csak most hoztam új részt,de sajnos nem volt elég ídőm a szóbelik miatt.Azért remélem mindenkit ki tudok engesztelni az új résszel! :) Puszi: Gigi

Nina szemszöge

- Háló? - csörrent meg hirtelen a mobilom. Meglepődtem,ugyanis a vonalban Liam volt.
- Szia Nina,nem akarlak zavarni, csak egy üzenetet kell átadnom neked,Harrytől.
- Miféle üzenetet? - kíváncsiskodtam.
- Azt,hogy most hogy turnéra indulunk sokat pakolásztunk, és van itt még pár holmid…összeszedtük neked egy dobozba,szóval csak el kéne jönnöd érte,mert nekünk indulnunk kell. - avatott be Liam.
- Rendesek vagytok,köszi, máris indulok a holmijaimért, de ez miért üzenet volt…? - értetlenkedtem
- Ja…hát csak Harry kért meg hogy beszéljek veled és ezt adjam át.
- Értem. Szóval nem akar már velem beszélni sem…
- Ne értsd félre,csak… na mindegy. Akkor,majd ugorj be hozzánk. Szia. - tette le a telefont Liam.
Kicsit csodálkozva meredtem magam elé. Még Harry lenne kibukva rám…? Hiszen Louissal az a csók csak vaklárma volt! És erről aztán ő is tudomást szerzett,persze csak másnap, hiszen jól elszórakozott két csinos lánnyal…Pff.. Amúgy pedig magamat sem értem….Miért szeretem még mindig Őt?!

Magamra kaptam valamit,aztán már szaladtam is a One Direction házban hagyott dolgaimért. A kapu nyitva volt, gyorsan bementem,a bejárati ajtót pedig tárva nyitva találtam. Juhé,még itt vannak!
Azonban,amint bementem, a házat üresen találtam.
- Fiúk, itt vagytok? - kérdeztem szinte a semmitől. Komolyan elmentek volna úgy, hogy nem zárják be a házat? Körülnéztem és sehol sem találtam senkit és semmit. Kivéve egy dobozt. Odasétáltam a dobozhoz amire egy papír volt rátéve a következő felirattal: „Nina holmijai” Még egyszer körbe jártam a házat, de ezúttal sem találtam senkit. Lehuppantam a dobozom mellé,lecsúsztattam róla a papírt és felnyitottam a dobozt. Amikor megláttam mik voltak benne,mosolyogni kezdtem. Fél pár fülbevalók, szempillaspirál, egy neszeszeres táska stb… aztán megpillantottam azt a nyakláncot, amit még anno Harry adott nekem. Egy egyszerű ezüstlánc volt, egy szép medállal,amit szét lehetett nyitni, és a belsejében egy kép volt rólam és Harryről. Végigsimítottam a mutató ujjam a képen….Még tavaly kaptam Harrytől,emlékszem mennyire elpirult amikor a nyakamba akasztotta. J
2011.03.21.(Nina szemszöge)

Te jó ég! Annyira izgulok…ma van 1 éve hogy Harryvel együtt vagyunk, és mivel szerencsére napos és szép idő van,elmegyünk piknikezni!! Kíváncsi vagyok, hogy ő nem felejtette-e el az évfordulónkat… Persze akkor sincs gáz, ha elfelejti,de azért olyan jólesne ha ezt nem csak én tartanám számon…
- Nina,itt van Harry! - kiáltott fel hozzám anyukám. Atyaég! Remélem jól nézek ki…
- Szia! - futottam le gyorsan a lépcsőn,majd átöleltem Harryt. Nagyon finom,és pasis illata volt.
- Indulhatunk? - kérdezte mosolyogva és már indultunk is.
Kivette a kocsijából a kaját, majd kisétáltunk a rétre,természetesen kézen fogva. J
- Nagyon szép vagy. - jegyezte meg hirtelen. Persze én rögtön elpirultam…
- Köszi…te is…mármint te is jól nézel ki… - szerencsétlenkedtem,mire Harry felnevetett. Annyira gáz vagyok, Harry közelében egyszerűen képtelen vagyok gondolkodni! J Hamarosan kiértünk a rétre,leterítettünk egy pokrócot a fűre majd a sütikkel és szendvicsekkel teli kosarat is letettük a földre. A nap szépen sütött, a madarak csicseregtek mi pedig sokat nevettünk és beszélgettünk. Aztán Harry hirtelen komolyra váltott…
- Nina,szeretnék Neked mondani valamit…
- Igen? - vártam kíváncsian mondandóját.
- Szóval..Khhm.. Szeretnéd hogy ha tudnád, hogy rám még egy lány sem volt olyan hatással mint Te. - kezdett bele,de én máris mosolyogtam és nem hittem el amit mond. - és…nem tudom tudtad-e,de ma vagyunk pontosan egy éve együtt…és hát… - folytatta majd hirtelen az egyik zsebébe nyúlt. Ami engem illet,én már olyan érzelmi állapotba voltam hogy szinte az egész világot körbeöleltem volna. Hihetetlen hogy emlékezett az évfordulónkra! Harry annyira édes és figyelmes!
- Ez a tiéd. - nyújtott át nekem egy ékszerdobozt. Kinyitottam,közben Harry türelmetlenül várta a reakciómat. A szívemet melegség öntötte el, és abban a pillanatban amikor kinyitottam a medált könnybe lábadt a szemem. Persze aztán nem sírtam el magam, de ez annyira szép volt…
- Harry ez csodálatos! - mosolyogtam rá bíztatóan.
- Tetszik?
- Hogyne tetszene! Ez a legszebb ajándék amit valaha egy fiútól kaptam…köszönöm. - érintettem meg a kezét,majd közelebb húzódtunk egymáshoz és csókolózni kezdtünk. Aztán megkértem Harryt hogy tegye fel rám a láncot,ami azt hiszem picit zavarba hozta. Hajamat előre fogtam, hogy fel tudja tenni a láncot. Miután ezt megtette átkarolta a derekamat hátulról, és puszit nyomott a nyakamra ami mosolygásra késztetett. Felnéztem rá és hosszan megcsókoltam. Olyan szép nap volt ez a mai!

- Miért kellett mindennek elromlania? - kérdeztem hirtelen magamtól,mikor abbahagytam az emlékezést és „visszatértem a sivár jelenbe”. Hirtelen egy könny csordult ki a szememből,és miután arcomon végigfolyt pont a medálban lévő képre esett.
- Nina? - hallottam meg Harry hangját hirtelen. Gyorsan összecsaptam a medált és betettem a dobozba,kezemmel pedig letöröltem könnyeimet.
- Harry…szia. Hát ti nem indultatok már el…? - kérdeztem még kissé szomorúan.
- Épp most indulunk, csak jöttem zárni… - közölte. Mivel engem a sírás kerülgetett gondoltam lelépek…
- Az tök jó…Én most már megyek,csak a cuccaimért jöttem vissza…. -magyarázkodtam,majd elindultam az ajtó felé a dobozzal a kezemben.
- Szóval megtaláltad a dobozt… - mosolyodott el egy picit Harry.
 - Igen. - pillantottam le a dobozomra. - Köszi hogy összeszedtétek a holmikat.
- Nincs mit.
- Akkor…nektek jó turnét és öööm…akkor szia. - vetettem egy utolsó pillantást Harryre,majd ő is köszönt és végül kiléptem az ajtón….nem néztem vissza. Fájt,hogy elmegy turnézni és egy jó pár ideig nem látom majd. De sajnos tovább kell lépnem,mert az élet megy tovább. Harry volt életem első szerelme és az egyetlen komoly párkapcsolatom. Mindig emlékezni fogok rá, de nem akarok depressziós lenni…Pedig sajnos ez jellemző lenne rám,mert túl sokat rágódom dolgokon…De néha muszáj búcsút inteni a múltnak, hogy valami új,talán még jobb dolog történjen. Olyan nehéz ezzel megbirkózni. Lelkileg nagyon megvisel… Sosem gondoltam volna hogy ennyire szeretni tudok valakit…. Lehet Harry azért üzent Liammel,mert nem akart tőlem elbúcsúzni,és bár visszajön a turnéról, de utána mégis minden más lesz….De ez van. Búcsút inteni mindig nehéz lesz.

11.Titkos románc

Titkos románc

Nina szemszöge

Hétfő van. Suli van…havazik…de ahj, mégis kit érdekel ez?! Egyszerűen nem tudom elhinni azt, ami szombaton történt. Hogy lehettem ennyire hülye?! Lehet,már kéne egy szemüveg,amúgy is rosszul látok, de azt hogy Louist csókoltam meg Harry helyett, az megbocsáthatatlan. Annyira ciki… talán végre kibékülhettem volna Eleanorral, amikor megcsókolom a barátját… Mondjuk, Louis reakciója abszolút nem lepett meg. Őt viszont eléggé meglepte a csókom. Szegény… Annyira hülye voltam. Ráadásul miattam Louis hiába magyarázkodott Eleanornak, hogy én Harryt akartam megcsókolni, El már nem hitt neki. Szóval náluk sincs rendben semmi. És hogy Harry mit szólt a dologhoz? Nos, ő csak másnap értesült a dolgokról, mert olyan sokat ivott, hogy azt sem tudta fiú-e vagy lány, és amikor a bulin elindultam, hogy megkeressem 2 bombázóval mulatozott… Szóval erről ennyit. Sasha a „maga módján” el kezdett röhögni, hogy „hogy lehetek ennyire béna” , Jacqueline pedig próbált megvigasztalni. Egész vasárnap ki sem mozdultam otthonról, mondjuk az azért volt, mert a szüleim hamarabb hazajöttek és iszonyú dühösek lettek hogy bulit rendeztem a tudtuk nélkül, plusz a házunk úgy nézett ki mint egy disznóól. Tehát egész nap takarítottam és tanultam. Klassz,nem?

Louis szemszöge

Húzós hétvége volt ez… Megjelent az exbarátnőm, aztán Nina megcsókolt és most Eleanorral ismét összevesztünk. Mostanában rendesen rám jár a rúd…
- Louis? – szólt egy hang utánam, miután kijöttem a stúdióból. Gyorsan megfordultam és Viviennel találtam szemben magam.
- Szia, hát te meg mit csinálsz itt…?
- Képzeld el, Louis hogy mostantól és leszek a személyi asszisztensetek! – lelkesült be Vivienne,nekem pedig elkerekedett a szemem. HOGY SZEMÉLYI ASSZISZTENS?!
- Micsoda? De… eddig nem is volt személyi asszisztensünk!
- Tudom, de az apám közeli barátja Paulnak, nekem pedig kellett egy meló, most hogy újra hazajöttem, és ennél nagyszerűbb munkát nem is kaphattam volna! – mesélte Vivienne boldogan. Kicsit lefagytam… - Mi az,nem is örülsz neki?
- De…dehogynem, csak megleptél. –igyekeztem mosolyogni.
- Jut eszembe, a fiúk még bent vannak a stúdióban? –kérdezte.
- Nem, már mindenki elment. Én is most készülök Eleanorhoz menni… -utalgattam arra hogy mennem kell, de Viv nem vette a lapot.
- Annyira sajnálom, hogy összevesztetek! Pedig olyan cukik vagytok együtt… És Eleanor is olyan rendes,meg szép…
- Igen nagyszerű lány. –mosolyodtam el.
- Belézúgtál,mi? Mondjuk megértem… egy ilyen klassz csajsziért melyik srác ne lenne oda? – tartott fel továbbra is Vivienne, nekem pedig megcsörrent a mobilom. Eleanor volt az.
- Háló?
- Szia,Louis. Nem zavarlak..?
- Te sosem zavarsz.
- Csak azt akartam mondani, hogy ma nem tudunk találkozni, mert a barátaimmal megyek bulizni, bocsi de nekik már hamarabb megígértem. –közölte El, majd egy szó nélkül letette a telefont. Csodálkozva meredtem magam elé.
- Ki volt az? –kérdezte hirtelen Vivienne.
- Ja… csak Eleanor. Mégsem tudunk találkozni. –sütöttem le a szemem.
- Úgy sajnálom! Ne aggódj, majd minden helyre jön. –bíztatott. – Figyelj, nincs kedved ebédelni egyet? –tette fel kérdését Vivienne.
- Öööö…
- Nyugi, ez csak egy ebéd, nincs benne semmi rossz. –győzött meg végül.
- Oké, úgyis éhes vagyok.

Viviennel beültünk egy közeli étterembe és leadtuk a rendeléseinket az egyik pincérnek. Vivienne a táskájában kereste a mobilját, miközben mindenét kipakolta az asztalra, köztük a pénztárcáját is, amiben a mi közös képünk szerepelt még régről. Vivienne észrevette hogy én észrevettem azt a képet…
- Ez csak… ezt csak úgy megtartottam, hogy legyen egy emlékem rólunk. –sülyesztette el a pénztárcáját a táskába.
- Értem, nyugi nem gáz.
- Biztos? Mert eléggé furán néztél…
- Az csak egy ártatlan kép. –mosolyogtam rá, mert eszembe jutott amikor az a kép készült… Épp Vivienne nagyszüleinél voltunk  Skóciában, és annak ellenére hogy nyár volt nagyon hideg volt, de mindegy. Viv kutyája egyfolytában közénk akart furakodni, ezért elég érdekes képek születtek, bár szinte mindegyiken vigyorogtunk. – Még azóta is meg van Blondie(kutya) ?
- Igen. –mosolygott Viv. – Csak kár, hogy azóta nincs egy olyan barátom,mint amilyen te voltál. –szomorodott el. – Kisebbségi komplexusaim vannak a barátnőim mellett, akik mindannyian modellek, vagy táncosok..
- Ugyan már, ne legyen emiatt kisebbségi komplexusod! Te is egy nagyon szép és csinos lány vagy. –próbáltam őt megvigasztalni, mire picit elmosolyodott.
- Tényleg így gondolod, vagy ezt most csak azért mondod hogy megvigasztalj?
- Hidd el, tényleg így gondolom. –közöltem mire Vivienne kissé elvörösödött.

Miután befejeztük a kajálást, felajánlottam Viviennek hogy haza tudom vinni.

Amikor Vivienne házához értünk,elárulta hogy ez már csak az ő lakása, mert a szülei egy családi házba költöztek.
- Akkor,köszi Louis. És akkor majd holnap találkozunk. És csak hogy tudd, nagyon jól éreztem magam veled. – jelentette ki, majd kicsit közelebb húzódott hozzám.
- Én is, Viv. –válaszoltam, majd nem tudom miért, vagy hogyan, de ajkaink összeértek. Aztán egyre vadabb csókcsatába kezdtünk, míg végül a ruhadarabok is lekerültek rólunk, és ez mind az autóban történt. Alig fértünk el, de ebben a pillanatban ez egyikőnket sem zavart. Vivienne illata teljesen elvarázsolt, és tényleg tagadhatatlan, hogy mennyire szép és csinos lány. Biztos hogy nagy hiba volt, de megtörtént… és mindketten élveztük.